Az egészséges egyensúly munka és magánélet között

Egy saját történet a munka-magánélet egyensúly helyreállításáról

A túlzásba vitt munka lehetséges okai

Több mint harminc éve élek és dolgozom multi környezetben, a pénzügyi szektorban.

A munka-magánélet egyensúly kérdése számomra nem elméleti téma, hanem saját tapasztalatból fakadó felismerés.
Néhány év kemény munka után egy szép napsütötte délután azzal szembesültem, hogy tíz kilóval többet mutat a mérleg, mint szeretném, és nem tudok pihenő nélkül felmenni a második emeletre, mert nem bírja a szívem, nincs kondim. Nagyon megijedtem, mert nem szerettem volna ilyen fiatalon gyógyszereken élni, így sürgősen tenni kellett valamit.
Pénzügyi tanácsadóként dolgoztam, száz százalékig a munkámmal azonosítottam magamat, és nem is tudtam elképzelni, hogyan tudnék ezen kívül másra is időt szakítani, noha az egészségi állapotom hanyatlása figyelmet követelt tőlem. Szerettem a munkámat, azért is dolgoztam éjjel-nappal, de más is volt a háttérben.
A túlzásba vitt munka mögött gyakran egzisztenciális félelem bújik meg, ami hosszú távon a munka-magánélet egyensúly felborulásához vezet.  Attól félünk, ha nem teszünk meg erőn felül minden tőlünk telhetőt, nem lesznek megelégedve velünk, és elveszíthetjük a munkánkat és a megélhetésünket, ami a katasztrófával egyenlő, ezért egyre több időt töltünk munkával, aminek csak az egészségügyi korlátaink szabnak határt, vagy sokszor még az sem.
Azt gondoljuk, hogy ha egy bizonyos jövedelem szintig eljutunk, majd akkor lazíthatunk, de gyakran egyre feljebb toljuk ezt a határt, így a folyamatnak nincs vége.
Egy másik gyakori ok, amivel a munkám során találkozok, a teljesítmény kényszer. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha kiemelkedően jól teljesítünk. A jelenlegi munkahelyi ösztönző rendszerek teljes mértékben ebbe az irányba terelnek minket, sok helyen úgy is nevezik, hogy teljesítmény menedzsment rendszerek. Aki kiemelkedően teljesít a többiekhez képest, nagyobb jutalmat kap.  Ez pedig ahhoz vezet, hogy a munka egyre nagyobb teret foglal az életünkben, és észrevétlenül háttérbe szorul a pihenés, a feltöltődés és a magánélet.

Magadra ismertél?

Foglalj egy ingyenes, 30 perces konzultációt

 

Ritkábban, de az is előfordulhat, hogy azért dolgozunk többet, mint ami egészséges lenne, mert van egy olyan felettesünk, akitől félünk, nem is tudjuk megmondani, hogy miért. Megtörténhet, hogy valóban félelem keltő a viselkedése, de az is lehet, hogy csak mi érezzük úgy, mert egy korábbi rossz tapasztalat miatt érzékenyebbek vagyunk a témára.

A túlmunkából kivezető út

A félelmeink nem fognak elmúlni attól, hogy többet dolgozunk, valami más kiutat kell találni szorult helyzetünkből.
Önismereti munkával utána tudunk járni a félelmeink hátterének – ebben egy coaching folyamat is hatékony támogatást tud nyújtani – , már önmagában a megértés is nagyon sokat tud segíteni abban, hogy más megoldást válasszunk a kezelésükre. A félelmek az emberi élet természetes velejárói, de nagyon nem mindegy, hogy milyen választ adunk rá, amikor felmerülnek.
Nekem van egy stratégiám erre, ami arról szól, hogy „előre menekülök”, vagyis szembenézek a félelemmel, és megteszem, amitől félek.
Mi lenne a fent leírt helyzetben a megfelelő lépés?
Nos, én meg voltam róla győződve, hogy ha meglépem azt, hogy kevesebbet dolgozom, és elmegyek edzeni, akkor az negatívan fog hatni a munkahelyi megítélésemre.
Ismerős neked is az a szituáció, amikor letelik a munkaidő, mennél az egyéb fontos dolgod után, az értekezlet még javában tart, és te ott szűkölsz, hogy mit mondjál, hogyan is jelezd, hogy neked bizony menned kell?

Voltál már ilyen helyzetben?

Beszéljük át egy ingyenes, 30 perces konzultáció

 

Az egyik módszer, ami mindig minden esetben működik, az őszinteség, a bizalmi kapcsolat kialakítása a felettessel és a munkatársakkal. Lehetséges, hogy ez elsőre nagy falatnak bizonyul, de lehet lépésről lépésre haladni.
A másik, a szilárd elhatározás. Ha eljutunk oda, hogy a nem változtatás fájdalma erősebb, mint az attól való félelem, hogy negatívan fognak megítélni miatta, akkor lépni fogunk.
Én akkor anno elhatároztam, hogy az egészségem annyira fontos nekem, hogy ha az lesz az ára, hogy elveszítem a munkámat, azt is vállalom érte. Időpontot beszéltem meg egy személyi edzővel, és így tudtam határt húzni a munkának, hogy a másik oldalon várt valaki, akire hivatkozni tudtam. Hogy lett volna-e jobb megoldás az nyilvánvaló, de első lépésnek a nem tökéletes lépés is megteszi. Mindenkinél egyedi megoldások jönnek létre, ami az adott helyzetben működik. Erre szerintem nincs általános szabály.

Az eredmény

Legnagyobb meglepetésemre, semmi olyasmi nem történt, amitől féltem, utána még nagyon sokáig dolgoztam ott, és a kapcsolatunk a felettesemmel sokkal szorosabb lett, megnövekedett a bizalmunk egymás felé. Azt tanultam belőle, hogy önmagunk felvállalása, az őszinteség, a felvállalás nem eltávolít, hanem közelebb visz a többi emberhez. Sokszor a hosszúra nyúlt megbeszélések mögött a kreatív fantázia szárnyalása áll, van, hogy a felettes nem is észleli az idő múlását, és ha nem szólunk neki, hogy mennünk kell, akkor azt feltételezi, hogy mi is ugyanolyan lelkesedéssel veszünk részt a folyamatban. Felelősségünk kommunikálni az igényeinket, szükségleteinket, nem várhatjuk el senkitől, hogy kiolvassák a gondolatainkból.
Nagyon nagy tanulság számomra, hogy a multi gépezetet is emberek irányítják, akiknek ugyanolyan gondjaik, igényeik vannak, mint nekem, és őszinte kommunikációval mindenre lehet megoldást találni. Így juthatunk el oda, hogy magabiztosan közlekedünk a multi világ alkotta „mátrix”-ban, tudjuk kezelni, mert tudjuk, hogyan működik.

Ha magadra ismertél a fenti helyzetekben, és úgy érzed, hogy a munka egyre jobban átveszi az irányítást az életed felett, nem vagy egyedül.
A munka-magánélet egyensúly helyreállítása nem egyik napról a másikra történik, de tudatos lépésekkel elérhető.

Ha szeretnél ezen változtatni, jelentkezz egy ingyenes, 30 perces konzációra, ahol átbeszéljük a helyzetedet és a lehetséges lépéseket.